Sziasztok!

Mivel Bebe-ről nincs hír, így picit elkezdtem foglalkozni a tartalommal, felkerült az interjúkhoz az összes eddigi lefordított és mivel keveselltem, elkezdtem utánanézni, hogy van-e még, amit el tudnék hozni, ha nem is újdonságként, de annál inkább érdekességként. Meg is kezdtem a folyamatot, a 2021-es Notion Magazin interjújával, ami ahogyan már említettem, nem annyira aktuális, de remélem ettől függetlenül örömmel fogjátok olvasni! Ekkortájt jelent meg Bebe 2. nagylemeze, így a beszélgetést a ‘Better Mistakes’ köré építették.

Új, Better Mistakes című albumával BEBE REXHA nagyobbat és rosszabbat hoz, mint valaha. A Notionnak nyilatkozva beavat minket a klubslágerek kész létrehozásának folyamatába, a hangzása fejlődésébe, valamint az iparági méretekkel kapcsolatos álláspontjába.

“Megmutatnám magam, de ijesztően nézek ki, nagyon ijesztően” – hirdeti egy ismerős hang a Zoom sötét doboza mögül. Egy hazugság, amiről tudjuk, hogy elhangzott – és igaznak bizonyult. Visszamosolygunk, amikor megjelenik az arca. Egy szó: lenyűgöző. A válasz: “Hogyan ragasztok matricát az arcomra?” Az elmúlt év hangulata. Elkezdjük a felvételt.

Ha esetleg nem kaptad volna meg a memót, Bebe Rexha azért van itt, hogy megmentse 2021-et. Új stúdióalbuma Better Mistakes címmel jelent meg, amely az ütős pop tökéletességét ötvözi azzal az ütős rock- és dance-hangulattal, amelyről némileg híressé vált. Tudjátok, s-lutdropra készülök hajnali 1 körül, mert a barátaitok készen állnak a táncparketten való ütős táncolásra.

A slow-jam “Sabotage”, a bop-o-clock “Sacrifce”, és a Doja Cat-tel közös smash-hit kollabjának: a “Baby, I’m Jealous”-nak köszönhetően a Better Mistakes albumra úgy gondolj, mint a 2020-ban megjelent “Rain On Me” Gaga x Grande kiadásának idősebb (és huncutabb!) testvérére. Tulajdonképpen ez az egyik az egyetlen dolgok közül, amit 2020-ból kaptunk, de itt vagyunk. A Better Mistakes azonban már jóval azelőtt elkezdte az életét, hogy 2020 egyáltalán megmutatta volna magát.

“Évekkel ezelőtt kezdtem el ezt az albumot, és sokféle megújuláson mentem keresztül. Az első még jó volt, de ebbe a popvilágba tartott, amit nem akartam” – meséli Bebe, biccentve a félredobott, de nem sikerült munkára.

“Rossz emberekkel dolgoztam együtt. Aztán volt egy albumom, amiről a legtöbb dalt lecsupaszítottam, és a nulláról kezdtem. Tudom, hogy a kiadóm azt mondta: ‘Mi a p-csa’. Nem ezt akartam. Aztán megvolt ez a tiszta és világos irányvonal, hogy miről szól ez az album. Volt egy alaptáborom azokból az emberekből, akik az eredetiek voltak. Bevontunk embereket, például úgy éreztem, hogy szükségem van egy balladára, és másokat is bevontam a sessionökre, hogy hozzák be a hiányzó dalokat.”

És egy ilyen közös utazás érthetően sok stresszel jár:

“Nem akarok negatív lenni, de szeretném kiadni az albumomat, és egyszerűen eltűnni. Nem úgy, hogy meghalok vagy ilyesmi, hanem elmegyek egy ismeretlen szigetre, és nem lesz semmilyen technológia, így nem tudok tweetekre vagy ilyesmire nézni. Az előttem álló hegy meredeknek tűnik. Nyilván azt akarod, hogy a dalaid jól sikerüljenek, és hogy az emberek szeressék a sz-rságaidat. Mint ahogy senki sem megy azzal a szándékkal, hogy megpróbáljon rossz dalt írni.”

Viccből mondta, de igaza van. Ez az új kiruccanás egy hatalmas és változatos karriert követ, amely Bebe-t a zene egyik legnézettebb alakjává tette. Nemcsak a piacot bomlasztja fel, hanem Grammy-jelöléseket is bezsebel, és mások számára is irányt mutat és inspirációt ad. Közel 25 millió hallgató kattint a lejátszásra havonta, az átlag itt nem opció. P.S… Emlékszel még a “Rain On Me” említésére az oldalon feljebb?

“A fenébe, én is nagyon szerettem volna egy olyan táncdalt, mint a “Rain On Me”.

,,Nagyon szeretem azt a lemezt, de a legjobb barátom, Wilford azt mondta, hogy még soha nem csináltam neki olyan meleg himnuszt, amire táncolni akart. A legtöbb dalomat utálja. Ő csak boldogságot akar. Diana Ross vagy a régi Mariah egész nap. Úgyhogy beleegyeztem, hogy valami ilyesmit csináljak neki.” Készüljünk fel a becsapódásra a Wilford szavai által elkövetett gyűlölet-bűncselekménynek köszönhetően.

“A vicces az, hogy írtam egy dalt U.C.-vel és Justin Tranterrel, Justin és én írtuk a dalszövegeket. Elkezdtem bevonni ezt a Pablo (Bowman) nevű srácot, aki valójában az Egyesült Királyságból származik. Vidéken voltam, és későn, úgy este 8-kor akartam bemenni a stúdióba. Ez valahol Shoreditchben volt, ebben a legkisebb, legcukibb kis helyen, egy raktárban, ami hátborzongató volt” – nevet Bebe, mielőtt brit csapattársának tulajdonítaná a pillanatot az új album “Death Row”, “Empty” és “Baby, I’m Jealous” című számain.

“Szóval bemegyek Pablóhoz, írunk, ő elkezd játszani valamit, ami szuper popos, én pedig azt mondtam: Nem, én gitárokat és olyan elemeket akartam, amik nem tűnnek nyilvánvalónak. Később írt nekem egy hook-ötletet, amit Burns-szel csinált, aki a “Rain On Me” társproducere. Pablo elküldi nekem a “Sacrifice” hookját – szem előtt tartva, hogy az album ekkorra már kész – és hihetetlen! Ki volt a producer? Burns. Meg kellett csinálnom ezt a dalt.” #Gagged.

Most, hogy a csillagok összeálltak, és Wilford megkapta a kívánt meleg himnuszt, az egykor Kanye Westtel való “álom” kollaboráció a háttérbe szorult – és úgy tűnik, ez egyelőre nem zavar minket: “Nem tudom, hogy ez valaha is meg fog-e történni… Nem lesz baj, ha nem történik meg. Nem is tudom. Most eléggé közömbös vagyok ezzel kapcsolatban”.

Teljesen beleélve magunkat, és inkább érezzük úgy, hogy itt vagyunk, hogy kikiabáljunk egy barátnővel, mint hogy interjút készítsünk egy zenei szupersztárral, Bebe visszarángat bennünket a mindent elsöprő és nem is olyan titkos vágyához, hogy örömet terjesszen és táncra perdüljön, miközben egy soha nem létező szám részletét keresi. Kiderül, hogy a “Me, Myself & I” G-Eazyvel teljesen másképp kezdte az életét, mint ahogyan azt mindannyian ismerjük, később az amerikai kiadója kivágta, amikor a brit zenei színtér karjaiba karolt.

“Szóval valójában eredetileg “I Don’t Need Anything” volt a címe, az akkori brit zene inspirálta. Elküldtem az amerikai kiadónak, de azt mondták, hogy nem adhatják ki. Drámaibb táncdalokat csinálnék, és imádom Sia “Chandelier” és “Titanium” című dalait. Ez az a táncos szint, amit szeretnék.” Szabadkozunk, miközben dühösen keresi azt az eredeti demót – “Próbálom megtalálni neked azt a k-rva dalt, adj két másodpercet!”. – mielőtt hagyja, hogy meghallgassuk, mi lehetett volna.

Ami a személyesebb vonásokat illeti, ezúttal ez az új inkarnáció betekintést nyújt a személyes életébe, beleértve a “Better Mistakes” címadó dalban található, meglehetősen jó tanácsokat is: “Meg kéne halnia a hajamnak/meg kéne dugnom az exemet/elveszíteni a telefonomat/jobb hibák” – hirdeti. “Szó szerint, szó szerint, szó szerint. Ez szó szerint én vagyok” – kiáltja egyetértésben a hegyes szöveggel, hogy hogyan kell bánni azzal az exszel, aki egyszerűen nem akar helyet foglalni. “Egy író azt mondta, hogy ‘hívd fel az exemet’ kellene lennie. Hugi, hívd fel az exemet? Nem, baszd meg az exemet! Nekünk kell mennünk.” Elismerjük a 2/3-at a listáról. Bebe bámul.

Miközben könnyű elveszni az új zenei hangulatban és felkapaszkodni a Bebe Rexha nevű szórakoztató hullámra, egyúttal rendet is tesz egy olyan iparágban, amelynek gyakran célja a megosztás, nem pedig az egyesítés. Felszólalt a tervezők baromságaik ellen, akik a mérete miatt nem akarták őt öltöztetni a 2019-es Grammy-gálán. Ahogyan ő fogalmazott olyan tökéletesen az este: “Yo, bárcsak a kövér seggemet öltöztethettétek volna!“.

“Az emberek felháborodnak. Úgy vannak vele, hogy ‘B-szd meg a rendszert!’, én pedig élek érte. Ez szép és üdítő, és a márkák és a vállalkozások látják, hogy mi történik” – kezdi Bebe, miközben érezhető szenvedéllyel vág bele, és hamarosan utal néhány változásra, aminek tanúja volt a testszégyenítés és a sizeizmus elutasításában. “Még a ‘k-rvára elegem van a photoshopból’ trend is, aztán ez lelassul, és az emberek megmutatják a striáikat, a szem alatti részeket és a pattanásaikat. Én ezért élek, és látom, hogy ez egy olyan dologgá válik, hogy az emberek sokkal bátrabbak lesznek, és jobban érzik magukat a bőrükben. Azt akarom, hogy ez menő legyen!”

Sajnos ez nem törli el a mentális egészségében már okozott sérüléseket, ahogyan azt egy pillanatra visszatekintve láthatjuk a korábbi vörös szőnyeges megjelenésekről, ahol a démonok és az iparág nyomása eluralkodott rajta. Egy pillanatra megállunk.

“Ha ránézek magamra a vörös szőnyegeken, nagyon szomorú leszek tőle” – állítja Bebe, mielőtt egy kis szünetet tartana. “Ha ránézek, úgy érzem magam, mint amikor ott voltam. Az American Music Awards-on voltam, és szuper ideges voltam, és pánikrohamot kaptam, mert kövérnek éreztem magam. Visszanéztem a fotókat, és olyan vékonynak néztem ki. Sokkal soványabb voltam, mint most, és ez k-baszottul el van b-szva. Ezért csak azokkal az emberekkel b-szok, akik most is b-szni akarnak velem”.”

De vajon az ipar figyel egyáltalán? Valahogy úgy.

“Nyilvánvalóan a magasabb márkák ragaszkodnak a régi szarságaikhoz, ami bosszantó” – hárít Bebe. “Néhány tervező, neveket nem említve, a ruháik lehet, hogy menőn néznek ki, de f-szok. Amikor felveszed a ruháikat, szarul néznek ki. De a Dolce & Gabbana cuccok, amiket nekem küldenek, tűzrőlpattantak. Sokkal több szeretetet és olyan darabokat is kapok, amiket még nem viseltem, ami mindig király. Nyilvánvaló, hogy kell néhány változtatás, hogy passzoljon a fenekemre!” Bebe nevet, és visszakanyarodik ahhoz, hogy mások miért érzik szükségét, hogy ennyire erősen kommentálják a testméreteit.

“A nyilvánosság előtt állok. Több ember fog rám nézni, szóval nem panaszkodhatok emiatt. Olyasmit akarnak nézni, ami szép. De eljön egy bizonyos pont, hogy elégedett vagy-e azzal, ahol vagy. Ha nem, akkor változtass rajta. Tedd, amit tenned kell. Ha egy kicsit túl vastagnak vagy nehéznek tartanak, ki nem szarja le?

De ettől úgy érzed, hogy nem vagy elég jó, mert mások nem akarnak felöltöztetni, mivel nem passzolok bele a méreteikbe. Ez egy ilyen elb-szott dolgot csinál a fejeddel – ez volt a legszívszorítóbb. Azt mondja, hogy nem b-szakodnak azokkal az emberekkel, akik nehezebbek, vagy túl vannak ezeken a centiken, vagy túl vannak ezen a súlyon. Mi? Mi van akkor, ha van egy gazdag nagyseggű főnök r-bancod, vagy egy srác, aki k-rva kövér, de meg tudja venni az egész boltot? Nem akarod őket felöltöztetni? Gazdagnak és soványnak kell lenned? Naaa.”

És a templom azt mondja, ámen.

A hitet megtartva Bebe azt akarja, hogy a világ tovább pörögjön előre. És bár a hírnév egy sajátos hangulatot áraszt, az eredményei tagadhatatlanok. De vajon mit gondolna most a Grammy-díjas lány az első albumról a sikerről?

“Hűha! Ha elmondanád, nem hinném el.” Szerényen elgondolkodva szünetet tart. “Nick Jonasszal és a zenei rendezőjével turnéztam, Cedricnek hívták. Gyorsan előre nyolc évet, bementem a próbákra, és ránéztem a zongoristámra, akit ismertem, de nem tudtam, honnan. A minap leültünk, és megkérdezte, hogy megmondhatom-e, mikor találkoztunk először. Nem tudtam, és így elmondta, hogy arról a Nick Jonas-turnéról, a karrierem kezdetéről. Azt mondta nekem: “Egy cseppet sem változtál. Látni akartam, hogy milyen ez a lány, te pedig besétáltál, és ugyanaz a személy volt, akivel korábban találkoztam‘”.

Ami pedig a nagy dobásról álmodozó lányt érintő kérdésünkre… “Talán azt gondolná, hogy király, ami velem történt”. A menő minden bizonnyal egy szó az egészre.