Bebe-vel még 2020. februárjában beszélgetett a Self Magazin, de ez valahogy kimaradt és nem hoztam el nektek magyarul. Most viszont végre elhoztam, hiszen Bebe fontos dolgokról beszélt, így mindenképpen érdemesnek tartottam, hogy 3 év elteltével is, de elolvassátok.

Egy hűvös, decemberi napon, pont az ünnepi rohanások előtt a SmashBox Stúdiójában vagyok Los Angelesben és az énekesnő és dalíró Bebe Rexha-ra várok, hogy befejezzük a fotózást. Nézem, ahogyan egymás után készülnek a képek, pózokat váltogat, kicsit megemeli a csípőjét és eközben egy lehetetlenül vékony tűsarkúban egyensúlyoz. Minden egyes mozdulatánál szakszerűen dolgozik és eszembe jut, hogy egy fiatal nőt figyelek, aki kialakítja a saját narratíváját és aki nem mindig tudta, hogy ezt hogyan is kell. A kora délutáni órákban, amikor a csapat arra készül, hogy néhány kulisszák mögötti pillanatot lefilmezzen, Bebe előrántja telefonját és elkezd egy videót betölteni. ,,Nézzétek, hogy mennyire durva ez!” – mondja, majd megmutatja nekünk is a felvételt.

Kora este van mire befejeződik a fotózás és ahogyan belesüppedek a stúdióban egy hosszú, szürke kanapéban, hogy interjút készítsek Bebe Rexha-val, ideges vagyok, hogy egy ilyen hosszú nap után készül az interjú, mert attól félek, hogy nem lesz képes a mélyebb szintekre eljutni a beszélgetésben. De ahogy leül velem szemben, elkezdi lefejtegetni az igazságát előttem, rájövök, hogy nincs mitől tartanom. Most legelőször, Bebe készen áll, hogy megossza a saját történetének mélységét.

Nem tart sokáig, mire megnyílik. Pár hónappal korábban, áprilisban, az énekesnő megosztotta az 1.6 millió követős Twitter oldalán, hogy bipoláris zavarral küzd. Nem ez volt az első alkalom, hogy beismerte mentális állapotát – a 2018-as dalában, az ‘I’m a Mess’-ben is hasonló témákat feszeget – de ez volt az első alkalom, hogy konkrét diagnózist említett.

,,Egy kicsit tényleg elb-szott engem.” – meséli Bebe arról az időről, amikor megtudta, hogy bipoláris zavarral küzd. Elárulta még, hogy több napon át tartó – ahogyan ő fogalmaz, összeomlása volt.

,,Nagyon féltem, nem akartam arra gondolni, hogy valami baj van velem.”

Bebe-től akarom ezt hallani, a saját szavaival, hogy megértsem, hogy miért döntött úgy, hogy megnyílik az életének legintimebb pontjáról, miért döntött úgy, hogy elege lett és hogy itt az ideje, hogy kezébe vegye az irányítást.

Az interjúnk során megtudtam, hogy nem olyan régen kapott hivatalos megerősítést a diagnózisról, mielőtt mindenkinek elmondta volna. Évekkel azután, hogy a családjának és a terapeutájának azt mondta, hogy hallani sem akar róla. Az óra nagyrészében mélybarna szemeivel végig engem figyel. Ám amikor megkérdezem, hogy miért érzi fontosnak, hogy nyíltan beszéljen a bipoláris zavaráról, lefelé néz. Szünetet tart, megsimogatja állatmintás kabátját, amelyet a lábára terített, hogy kicsit felmelegítse magát, mert a mellettünk lévő ablakból beszűrödik már az esti hideg.

Az volt a legnagyobb félelmem, hogy meg fogok bolondulni. Úgy éreztem, hogy meg kell nyílnom a rajongóim felé, hogy ne legyek ennek a betegségnek a rabja. És talán ezáltal más is felszabadul, ha nehéz időn megy keresztül. Ezért döntöttem úgy, hogy őszinte leszek: hogy megszabadítsam magamat ezalól.

Bleta ‘Bebe’ Rexha albán szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1989. augusztus 30-án a New York állambeli Brooklyn-ban. Eredetileg operaénekesnőnek tanult, de sikeres dalszerző volt, mielőtt maga is a reflektorfénybe került volna. Több slágert írt több előadónak, többek között: Rihanna-nak és Eminem-nek, Selena Gomez-nek, David Guetta-nak és még sok másnak. 2010-ben a Fall Out Boy-ból ismert Pete Wentz-cel egyesítette erejét egy zenei produkcióban: a Black Cards-ban, majd saját maga döntött úgy, hogy kiszáll. 2018-ban kiadta debütáló lemezét, az ‘Expectations’-t. Ugyanebben az évben két Grammy jelölést is kapott: egyet a legjobb új előadó kategóriában és a másikat a legjobb country duo/csapat előadásért, amit a Meant To Be kapcsán zsebelt be, amiben a duo, Florida Georgia Line működött közre. 2018-ban megalapította a ‘Women in Harmony’ összejövetelt, ahol egybegyűjtötte a női zenészeket, producereket, dalszerzőket és a zeneipar más kreatív részvevőjét és őket ünnepelték. 2019 végén pedig véget ért 5 hónap után a turnéja a Jonas Brothers-szel, a Happiness Begins turné.

Bebe Rexha bevallotta, hogy beletelt kis időbe mire megbékélt azzal, hogy előadó lett már és nem a biztonságos, kulisszák mögött van – részben azért, mert nyomást érzett azért, hogy a kultúrájához tartozó elvárások nyomába lépjen. Ehhez szakmailag vissza kellett volna vonulnia és össze kellett volna házasodnia az albán kultúrából és gyereket szülni.

,,Akkoriban az zajlott bennem, hogy mégis hogyan dobjam mindezt félre és ne hallgassak a fejemben hangosan lejátszódó zajra?”

Arra a legbüszkébb, hogy hű marad önmagához – mondja nekem.

,,Az, hogy nőként a zenei iparágban vagyok és hogy képes vagyok magamról és a szüleimről gondoskodni… számomra ez siker. Lehetőségem volt arra, hogy kövessem az álmaimat és hogy higyjek magamban, hogy megtörjem a stigmákat.”

Ha már álmokról beszélünk … Bebe egyre közelebb van az egyik toplistás álmának a véghezviteléhez.

,,Ki akarok adni egy lemezt, amire büszke lehetek, az elejétől a végéig. Az előző lemezem klassz volt, fantasztikus dalok kaptak helyet rajta. De úgy érzem, hogy némelyik nem hű hozzám, mint előadóhoz.”

Reméli, hogy az új lemeze, ami év vége fele jelenik meg, közelebb hozza őt a célja eléréséhez. Ahhoz, hogy ezt elérje, most térképezi fel a legsebezhetőbb oldalát.

Bebe megoszt pár sort a közelgő lemezének egyik dalából, a ‘Break My Heart Myself’-ből.

,,Hello, Stevie vagyok, igazából nem, hazudtam. Bebe vagyok. A gyógyszerek azok, amitől álmos lettem. Klonopin, a barátom, eltompította az érzéseimet. Az orvosom megemelte az adagomat. Anya rosszul érezte magát, ezért rózsákat küldött. De nélküle elég reményvesztettnek érzem magam és 5.7 amerikai ezt tudja.”

Ez az utolsó rész arra utal, hogy gyakori becslések szerint 5.7 millió amerikai felnőttet érint a bipoláris zavar. Elárulja Bebe, hogy bipoláris I betegségben szenved, amit mániákusság jellemez, extrém magasan lehet a hangulata és energiája, de súlyos mélypontot érhet el a depresszióban. Ebben a betegségben szenvedők vegyes érzéseket tapasztalhatnak, amelyekben érzelmi mélységek és csúcsok is jelen vannak.

,,Úgy érzem, hogy a betegségem során sokszor törtem össze a saját magam szívét.”- majd elkezdi folytatni a fent említett dal dalszövegét.

,,Nincs szükségem arra, hogy összetörd a szívemet… nincs szükségem rá, hogy rosszul legyek tőled vagy megbetegíts. Egész életemben ezen a körhintán voltam és ha nem teszed jobbá az életemet, akkor k-rvára ne vesztegesd az időmet.”

Nehéz téma ez, és Bebe tudja, ezért döntött úgy szándékosan, hogy a témáról beszél.

,,Fontos számomra, hogy saját magamon nevessek és információt közöljek, azt normalizáljam. Mert ettől jobban érzem magam, ahelyett, hogy valami csöpögős balladát írnék. Amit totálisan megtehetsz, nincs ezzel semmi baj. De én szeretek szarkasztikus lenni a dolgok kapcsán. Elűzi nekem a fájdalmat és a sebzettséget.

Bebe sok mindenen ment keresztül az út során.

,,Emlékszem, hogy még kislányként mindig ideges voltam és féltem, hogy mi fog történni. Állandóan aggódtam. Még most is, most is félek mindentől.”

Más jelek is voltak arra, hogy valami nincs rendben, például a menstruációs cikulása mindig nyomasztó érzést hozott magával.

,,Anya vörös riasztásnak hívta. Mielőtt megjött volna a menstruációm, úgy éreztem, hogy vége lesz a világomnak, az életem rossz irányba fordult… Mindig elborítottak ezek az érzések és nem akartam elhagyni az otthonomat.”

Azóta premenstruációs diszfóriás rendelleneséggel diagnosztizálták, ami egy olyan állapot, amikor a hormonális ingadozások súlyos hangulati változásokat okoznak a menstruáció előtt, például egy elsöprő depressziót.

Amikor Bebe nem szenvedett depresszióban – úgy írta le a mélységből való feloldozással való küzdelmeit, mintha kifordult volna önmagából, a viselkedése néha zavaróan magas szintre emelkedett.

,,Tele lettem energiával, mindenkinek szívesen üzenetet írogattam volna és gondatlanná váltam. Nem tudtam irányítani az érzéseimet és mindig nagyon aggódóvá váltam, nem tudtam egyhelyben megülni.”

És sok pénzt is költene – árulta el. Ezek a klasszikus tünetei a mániának.

Ahogy a bipoláris zavarnál gyakran történik, Bebe hangulatingadozásai veszélyesek lehetnek.

,,Különös érzések kerítenek hatalmukba, különös érzelmek, különös gondolatok állandóan. Nem normális gondolatok. Ha például utas lennék egy autóban, kiakarnám nyitni az ajtót, kiugrani és csak k-rvára összepréselődnék szívem szerint. Ami szörnyű.”

Évekkel azután, hogy próbálta a tüneteit irányítani, Bebe megelégelte és segítséget kért, ám félt, hogy a mentális betegsége miatt meg lesz bélyegezve.

,,Ez egy háború, ami a fejedben zajlik: hatással lesz a karrieremre? Az emberek el fognak ítélni? Ezek után akarnak még velem együtt dolgozni? Ha ez emberek azt mondják rám, hogy őrült, akkor úgy fogják megtenni, hogy ez a p-csa k-rvára őrült?!”

Bevándorló szülők gyermekeként azzal is meg kellett küzdenie, hogy milyen kultúrális szakadék tátong aközött ahogyan ő kezelte a mentális betegséget és ahogyan a szülei.

,,Különösen európai emmigrált szülők gyermekeként, amikor kisebb koromban aggódó voltam és depressziós, azt mondták, hogy csak tegyem túl magamat rajta, csak a fejemben létezik, menj, sétálj egyet. De a szüleimnek nehéz volt, mert egyfajta kudarcnak élték meg, de ez egyáltalán nem kudarc. Csak egy betegség.”

De Bebe családja támogató volt abban, hogy segítségre van szüksége, majd végül megtalálta a megfelelő terapeutát, majd később eldöntötte, hogy gyógyszeres kezelésre van szüksége, a pszichiátere irányítása alatt.

,,Nagyon rosszul éreztem magamat, annyira, amennyit te emberként el tudsz viselni. Majd felnőtt döntést hoztam, hogy lépést tegyek annak érdekében, hogy jobban legyek.“

De van egy fontos dolog: készen állt arra, hogy kezelje a tüneteit, de arra nem állt készen, hogy pontosan tudja, mivel is kezelik.

,,Csak úsztam az árral.”

Ám egy nap feltette a kérdést közvetlen a pszichiáterének: ,,Bipoláris vagyok?” – majd elkezdi utánozni orvosának reakcióját. Odahajolt, empatikusan kezet nyújtott és válaszolt: ,,igen, drágám”.

(Gyors megjegyzés ehhez: ebben a pszichológia nagyon megosztó. Valakik abban hisznek, hogy sokszor könnyebb felfedni valakinek a diagnózisát, hogy együttműködöbb, nyitottabb kapcsolat alakíthassanak ki a betegek kezelésében. Mások viszont úgy gondolják, hogy nem fedik fel a pácienseknek, ha úgy érzik, hogy ez a legjobb módja, hogy megakadályozzák abban, hogy kárt tegyenek magukban.)

Nem sokkal később, Bebe Twitteren osztotta meg, amit megtudott.

,,Ez volt az én pillanatom, hogy úgy érezzem, fenébe az egésszel. Eldöntöttem, hogy megteszem ezt, mert nem fogok a gondolataim rabjai lenni, hogy nem vagyok normális vagy hogy őrült vagyok. Ez baromság.”

Kétségtelen, hogy a bizonyos mentális egészségi állapotokat – például a depressziót és a szorongást körülvevő megbélyegzés csökkenőben van. Most már egész normális (még mindig fontos, de normális), hogy a sztárok nyíltan beszélnek a helyzetükről. De sajnos a szégyen és a félreértés sokkal gyakoribb, ha olyan, keveset beszélt témákról van szó, mint a bipoláris zavar. Tehát amikor egy olyan ember, mint Bebe Rexha elmondja, hogy bipoláris zavarban szenved, egy nagyon valóságos, emberi arcot ölt egy állapot, amelyet gyakran szégyen borít be.

Amint megjelent a hír, a szabadságérzés mellett bejött a félelemérzet is.

,,Félelmetes, de eljön egy pont, amikor azt kell mondanod, hogy b-sszák meg, ez vagyok én. Tartsd meg magadnak a véleményedet. A nap végén ez senkire sem tartozik. De nekem fontos, hogy őszinte legyek a rajongóimmal és nem engedem, hogy megbélyegezzen engem. Ez olyan, amin én keresztül megyek, de nem ez vagyok.”

Legenda kering arról, hogy a pszichiátriai gyógyszerek ellehetetlenítik a művészet megalkotását. Bebe elárulta, hogy ő is aggódott kezdetben emiatt, de ezek valótlan félelmek voltak.

,,Sok ideig vártam, ameddig elkezdtem szedni a gyógyszert. Féltem, hogy meg fog változtatni és kicsit leszedál.”

Szerencsére ezek az aggodalmak nem voltak valósak.

,,Még mindig ugyanaz az ember vagyok a stúdióban. A gyógyszerek segítettek abban, hogy éleslátóbb legyek és megtanuljak dolgokat a világ működéséről és ez lehetővé tette, hogy kicsit jobban összpontosítsak abban, hogy valóban az érzéseimről írjak. Nem vette el teljesen a szomorúságot és az aggódásomat, de sokkal jobban érzem magamat. Segített, hogy kiegyensúlyozottabb életet éljek, kevesebb mélységgel és magassággal. Amikor elkezdett hatni a  gyógyszer, nem hittem az érzéseimnek. Nem hittem el azt, hogy ilyen jóságot érezhetnek az emberek.”

Bebe elárulta, hogy még nem szedi az orvosa által előírt adagot, ami szakértők szerint elég gyakori bipoláris zavarral szenvedőknél. Ám ez nem ajánlott, mert fennáll a veszélye annak, hogy a tünetek erősebbek lesznek és mások. Ám gyorsan megjegyzi, hogy ő a gyógyszeres kezelés híve. Azt tanácsolja, hogy találja meg mindenki azt a módszert, ami számára működik, ám, ha ez gyógyszeres kezelést igényel, akkor ne hagyja ki az adagokat és egyeztetni kell a terapeutával.

,,Kommunikálnod kell. Ez a te tested, a te agyad. Nem lehet az, hogy elkezded szedni és eltűnsz három évre.”

El lehet képzelni, hogy egy bipoláris zavarban szenvedő zenésznek sajátos kihívásokkal kell szembenézni, akárcsak bármilyen egészségügyi állapot esetén.

,,Az, hogy ebben az iparágban dolgozom, felerősíti a stresszt és az, hogy a nyílvánosság előtt játszódik az életem, az is fokozza. Vannak dolgok, amiktől távol kell maradnom … óvatosnak kell lennem, mert kizökkenthet a helyzetemből és ez baromi ijesztő.”

És akkor még ott van a randizás is.

,,Nem vagyok tökéletes, megvannak a rossz pillanataim.” -majd megkérdezem, hogy mire gondol.

,,Képzeld azt, hogy randizol valakivel és hangulatingadozásaid vannak. Gyakran kicsit megőrülök és a fejemben lejátszódik, hogy: ki ez a lány? De ezt nagyon-nagyon durván és arra gondolok, hogy szakítani fogunk! Gyakran vannak ilyen pillanataim és 5 napig folyamatosan csinálom. Feloldom, letiltom, feloldom, letiltom. Elég intenzív.”

Ennek központjában az a bizonytalansága áll, hogy nem fogadják el teljesen, betegséggel együtt és mindennel.

,, De akkor ennek így kell történnie” – mondja.

Tudja, hogy mennyire jó és kiteljesítő érzés, ha olyanok veszik körbe, akik elfogadják őt. Kezdetben ott van az édesanyja.

,,Anya egy ideig ott hagyta a munkáját és eljött velem turnézni és koncertezni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg jól vagyok, amikor gyógyszert váltottam és adagokat növeltek.”

Az édesanyja technikákat is javasolt, hogy kezelje a hullámvölgyeit, amit a bipoláris zavar és a PMDD okoz.

,,Javasolta nekem, hogy mielőtt menstruálnék ne hozzak fontos üzleti döntéseket és ne írjak senkinek komoly dolgokat.”

Ott van még Justin Tranter, dalszerző, aki segített neki az érzéseit leírni az ‘I’m a Mess’ dalban, amely szerinte a legőszintébb volt előadóként.

,,Justin elképesztő! Képes belőlem kihozni az érzéseket és segít, hogy abból művészet legyen. Sosem ítélt el és ösztönöz arra, hogy legyek az, aki vagyok és álljak ki saját magamért.

A legjobb barátját, Wilford-ot, aki egy stylist, 8 évvel ezelőtt ismerte meg egy forgatáson.

,,Ő az egész mentális egészségem procedúráján végigment velem. Féltem, de ő még nálam is jobban. Megkérdezte, hogy akkor ez mit jelent? Jól vagy? Szégyelltem elmondani a bipoláris zavaromat neki, de ő ugyanúgy kezelt engem. Mert az is vagyok, ugyanolyan.”

És természetesen nem szabad elfeledkezni a 3.5 kilós mentett kutyusáról, Bear-ről sem.

,,Voltak olyan pillanatok, amikor nagyon-nagyon-nagyon szomorú voltam. Ő felugrott az ágyra és elkezdte lenyalni a könnyeimet addig, ameddig már nem maradt semmi. Ő a legjobb barátom az egész világon.”

Bebe bűntudatot is érez, amiért a szeretteivel rosszul bánt, amikor a betegsége a tetőfokára hágott.

,,Nagyon elnehezítette azt, hogy közeli kapcsolataim legyenek… nem értettem, hogy mi történik, és úgy éreztem, hogy bántanak. Nem voltam túl kedves azokkal, akik a közelemben voltak. Bántottam másokat is.”

A kezelés segített féken tartani ezt a viselkedést és megegyszerűsítette a felnőttéválást is.

,,Úgy hiszem, hogy sokat változtam. Sokkal türelmesebb és kedvesebb lettem az emberekkel, és képes vagyok lecsekkolni önmagamat, mert nem akarok többé az az ember lenni. Úgy akarok menni minden este aludni, hogy nem tettem senkinek sem semmi rosszat és nem viselkedtem p-csa módjára. Hacsak nem kell annak lennem.”

A bűntudata ellenére, nem akarja, hogy sajnálják őt a betegsége miatt.

,,Nincs semmi, ami miatt rosszul kéne magukat érezniük az embernek. Jól vagyok, egészséges vagyok, dolgozom önmagamon. Próbálok jobb ember lenni.“

Természetesen a terápia és a gyógyszerek életmentő és szerves részét képezik Bebe mentális egészségének, de az öngondoskodás más, kevésbé intenzív területei is fontosak számára. A turnén a Candy Crush-sal játszott (a terapeutája javasolta, hogy töltsön le egy játékot, hogy segítsen a nyomás csökkentésében).

Ezek mellett leírta a megerősítéseket, amiket kapott és az edzőjével, Jeanette Jenkins-szel dolgozott együtt, ami nemcsak mentálisan állította helyre, de jót tett a zenei karrierjének is.

,,Sok nagy intentizású intervallum edzést végzek, mert lényegében ez az előadóművészet is.”

Amikor otthon van, szeret takarítással ellazulni.

,,Szeretem, ha mindennek megvan a helye és makulátlan az otthonom. És ha te eljössz hozzám, akkor enni is fogsz.”

Majd elkezdi ecsetelni a kedvenc ételeit, amit szeret elkészíteni (bolognai spagetti, spárgatök, húsgolyók).

,,Ma is főznöm kellett volna nektek!” – de szólítja a kötelesség, mert az interjúnk után még van munkája.

A beszélgetésünk után eszembe jut mindaz a Bebe, akit megismertem ma. A lenyűgöző Bebe, aki a kamera előtt volt, az a Bebe, aki a családja körében érzi magát kényelmesen, a rémült Bebe, aki aggódik, hogy megbélyegzik a betegsége miatt, a bátor Bebe, aki nem hódol be a félelemnek. Majd eszembe jut az Instagram bio-ja, ahol azt írja, hogy ‘rocksztár, nem popsztár’.

,,Szerintem rocksztárnak lenni leginkább arra vonatkozik, ahogyan az életedet éled. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy tele vagy tetoválásokkal és rock ‘n’ roll jelet mutogatsz. Egy igazi rocksztár a valódi énjét mutatja. Azt eszel, amit akarsz. Szerintem ez a rock ‘n’ roll. – És erre törekszik mind a magánéletében, mind a szakmai életében is.

,,Nem szeretek egy dobozban ragadni, legyen szó bármiről.”