Tudom, hogy említetted, hogy újra és újra felvetted és újraírtad a lemezt, mert nem érezted megfelelőnek. Mi volt a cél?
Őszinteség, sebezhetőség, megmutatni a szépséget, de mégis megtörten. Meg akartam mutatni minden oldalamat és minden különböző részemet. Mindent. Nem csak egy Bebe van, egy hangzás, egy sztori. Sok minden van, amit mondhatok és sok minden, amin keresztül megyek. Sebezhetőséget és őszinteséget akartam.

Le vagyok nyűgözve, hogy így ugrálsz a műfajok között. Tökéletesen vándoroltál a ‘Sacrifice’ és a ‘Sabotage’ között. Milyen érzés így belemászni egy műfajba és tudod, hogy ez mind te vagy?
Nagyon jól érzem magam eközben. Nemrégiben beszélgettem valakivel, hogy különböző lemezeket hallgatok. Meghallgattam a True Blue-t Madonna-tól. Kerestem a ‘La Isla Bonita’-t, kellett az a hangulat. Megnéztem a dallistát, megkerestem az első dalt. A legelső dal a ‘Papa Don’t Preach’ volt, ami igazából egy igazi 80-as évekbeli rock/pop dal, majd ezt követte a ‘La Isla Bonita’. Ilyet a kedvenc előadóim csinálnak. Különböző hangzásokat csinálnak egy lemezen és szerintem erre igazi, ikonikus művészek képesek erre. Rihanna-nak egy lemezen volt a ‘Pour It Up’ és a ‘Stay’. Volt egy sztriptíz klipje hip hop hangzással, majd egy Grammy-hangulatú balladája a kádban. A kedvenc előadóim mind összekeverik a műfajokat egy lemezen.

Gyakran a pop műfajban nem díjazzák ezért a művészeket megfelelően, de a nagy előadók igenis vándorolnak műfajok között…
Szerintem ezt az emberek elfelejtik, hiszen Madonna pontosan ezt csinálta a ‘True Blue’-n. 3 különböző hangzást is meg tudnék mutatni. Volt latin dal a lemezen, majd rock is. Az emberek felejtenek. Hahó, én nem akarok olyan albumot, amin ugyanolyan hangzás van végig, az unalmas. Mintha azt mondanád, hogy mindennap mogyoróvajat és pirítost kell ennem. Szeretem, de…

Figyelembe kell venni azt az aspektust, hogy egy előadó miért azokat a dalokat rakta fel a lemezre. Én elhiszem veled együtt. Felraktam a ‘Break My Heart Myself’-et, majd a ‘Better Mistakes’-t, aztán egy kifejező ‘On The Go’ dalt, de felkerült egy Queen-rockos ‘Mama’-t.

Azok mind én vagyk. Minden dalt én írtam. A ‘Break My Heart Myself’-et szó szerint úgy írtam a stúdióban, hogy éppen Justin Tranter-rel szórakoztam és mondtam neki, hogy: ,,Nézd, nincs szükségem senkire, hogy az életembe lépjen és öszetörje a szívemet.” Szeretem az old-school Eminem-et, de szeretem a Twenty One Pilates-t és az old-school No Doubt-ot is. Akartam belecsempészni valami huncutságot.

A ‘Mama’ dalnál Brian Lee-vel akartunk egy dalt az anyukánkról, akik mindig azt mondják, hogy legyünk tökéletesek, de ők sem azok. Reggel 7 órakor írtuk. A ‘Better Mistakes’ dalnál Britney Spears inspirált, akit nagyon szeretek. És régi, Britney hangulatot ad a dal. Mindent felraktam, amibe beleszerettem.

A lemezen megmutatkozik, hogy mennyire szereted a zenét. Közreműködtél Lil Uzi Vert-tel, Travis Barker-rel és Rick Ross-szal is.
Bárcsak még klasszikusabb előadók is közreműködtek volna…

Ha Beethoven még élne, szerepelne rajta. Van olyan dal, amin meglepődsz, hogy végül felkerült a lemezre?
Nem akartam felrakni a ‘Death Row’-ot, de az utolsó pillanatban mégis fel kellett. Nagyon keményen dolgoztam ezen a sz-ron.

Tudom, hogy tudsz táncolni. Csináltál már dalt Martin Garrix-szel is, de a ‘Sacrifice’ dal kicsit 90-es évekbeli pop/house hangzást ad.
Ezt a 90-es évek freestyle-jának hívjuk. Brooklyn-ban nőttem fel. Ez elég nagy dolog volt ott akkoriban. A nagybátyám dj-nek tanult és játszadozott a lemezekkel és ilyen zenéket játszott.

A ‘Sacrifice’ dalon nagyon jól szóltál és ez idén az egyik legjobb pop zenei pillanat. Lefogadom, hogy alig várod, hogy már a közönség előtt előadd?!
Úr istenem, csak el tudom képzelni! Még csak most kezd kiteljesedni, de ha előadhatnám fesztiválon az szuper lenne. Jön pár menő remix is hozzá. Nagyon hiányzik már ez az egész!

Nyughatatlan embernek tűnsz. Dolgozol már a következő dolgon?
Már neki is láttam a következő lemeznek. Csak vicceltem. Bár írtam szórakozásképpen pár dalt és próbálok a vizuális részre fókuszálni.