A HelloGiggles 2019. márciusában beszélgetett Bebe-vel a Grammy-ről, a dalírói folyamatairól, a kedvenc snackjeiről és a spiritualitásról is.
HelloGiggles: Melyik azok a dal, amivel érzelmi kapcsot alakítottál ki gyermekként?
Bebe Rexha: Azt hiszem ez a dal a ‘Reflection’ volt Christina Aguilera-tól, ami a Mulan főcímdala lett. Annyira gyönyörű dal, és imádtam azt, ahogyan elénekelte. Christina volt az egyik kedvenc előadóm és imádtam a dal mondanivalóját is.
HG: Emlékszel, hogy az első dal, amit írtál, miről szólt?
BR: Az első dalaim között van egy dal, aminek ‘Boy You Know I Love You’ címet adtam. Ez volt szó szerint a címe, pedig még csak nem is szerettem senkit, de a rádióban hallottam, hogy minden a szerelemről szól. Szóval természetesnek vettem, hogy nekem a szerelemről kell írnom. 15 körül lehettem, és persze, hogy úgy éreztem, szerelmes vagyok, de csupán fellángolás volt. Annyira őrületes, amikor arról írsz dalt, ami nem is valós és összehasonlítva azzal, amikor tényleges érzelmekről írsz az mennyire másabb.
HG: A Lays kampány eléggé arra ment rá, hogy kicsit nosztalgiázzunk, hiszen majdnem mindenki a Lays chipseken nőtt fel. Szerinted az étel visszahozhatja azokat az érzelmeket, mint mondjuk egy régi dal hallgatása?
BR: Persze! Emlékszem amikor kisebb voltam, kértem anyától egy negyed dollárost, mert a suliban árultak tejfölös-hagymás chipset. És akármikor ilyen chipset eszem, visszajönnek azok az emlékek, amikor az ebédlőben ültem és ezt ettem. Őrület, hogy mennyire vissza tud repíteni!
HG: Van kedvenc snacked, amit be szoktál vinni a stúdióba?
BR: Nehéz, mert próbálom megtalálni az egyensúlyt, hiszen nem akarok káros ételeket enni mindig. Így először jöhetnek a gyümölcsök, aztán a snackek. De a csokit is szeretem. Olyan vagyok, mint egy öreg néni, imádom az étcsokit kandírozott naranccsal. Imádom, amikor a külsején narancsdarabok vannak és a Lindt-nek van egy nagyon finom változata.
HG: Hogyan pihened ki egy mozgalmas hét fáradalmait? Van egy SPA rutinod vagy kedvenc arcmaszkod?
BR: Ott van velem a kiskutyusom, Bear. Ő igazából nem kiskutya, de én annak hívom. Van reggelente egy terápiás szeánszom is. Őszintén, néha utálok turnén lenni, ha nincs velem a kutyusom. Sokat szomorkodom, mert megszoktam, hogy mellettem alszik és folyton babusgatom. Néha felébredem a turnékon, keresem őt és nincs az ágyon. Ez a legrosszabb érzés, de ő az én terápiám.
HG: Bear felismeri a zenédet?
BR: Nem is tudom, de amikor néha éneklek neki, akkor elég különös, mert csak bámul rám nagyon sokáig. Nem tudom, hogy ők mégis ilyenkor mit gondolnak, de ő a szemembe néz és azon elmélkedem, hogy ő tudja-e, hogy éneklek neki.
HG: Mi a bőrápolási rutinod, van kedvenc terméked? 
BR: Sosem csinálok semmi különöset, elég rossz vagyok ebben, de egyre jobb. Használok egy balzsamot, ami elég elképesztő, nem tudom, hogy mi is az, de ez egy olajos balzsam, amit az arcodra felviszel, én fel szoktam vinni mindenhova és törölközővel itatom fel. Mindent leszed és ez a legjobb dolog, amit valaha használtam.
HG: Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy jelölt vagy a Grammy díjra a ‘Legjobb új előadó’ kategóriában?
BR: Könnyekben törtem ki. Volt bennem egy furcsa nyugodtság, aztán úgy voltam vele, hogy ‘még többet akarok!’ Nem, csak vicceltem! De elképesztő volt, nagyszerű pillanat. Az egész családom ott volt és olyan érzésem volt, mintha egy csont sem lenne a testemben. Olyan volt, mintha az egész testem csak pépből állna. Hatalmas pillanat volt számomra!
HG: Milyen érzés a Grammyn lenni? Jó móka vagy tényleg elég intenzív?
BR: Nem szolgálnak fel alkoholos italt, így elég letört voltam miatta. Elég intenzív és kicsit konzervatív, de mindenki izgatott, amiért ott lehet, így nem is foglalkozol vele, hogy nincs alkohol. Az van benned, hogy “Cseszd meg akkor!”. De legközelebb viszem a flaskámat!
HG: Hogyan hatnak a különböző zenei műfajok a dalírás folyamatára? Változtat valamit is?
BR: Nem. Sokszor gitáron vagy zongorán írok dalokat, aztán bemegyek és megváltoztatom a hangzásalapot, attól függően, hogyan érzem. Ha van egy jó dal alapod, könnyedén át tudod változtatni. Így semmit nem változtat a folyamaton. Attól függ, hogy kivel dolgozol, tudod? Néha akkor is megváltozik, ha bemész a stúdióba, sosem tudom, hogy milyen műfaj lesz. Csak megírom. A kedvemtől is függ. Néha különböző előadók által inspirálódok. Mint legutóbb például a Queen által inspirálódtam. De ezt sosem tudhatod igazán, néha bemész a stúdióba és elkezdesz Queen-t írni, aztán Prince-be torkollik.
HG: Úgy érzem, hogy a stílusod ruhák terén ugyanolyan változatos, mint zenei téren. Mi a folyamata egy ruha kiválasztása egy kliphez?
BR: Azt választom, amiben éppen jól érzem magam és jól áll rajtam. Szeretem a struktúrált ruhákat, a fűzőket, vagy egy régi, vintage Vivienne Westwood darabot. Azt viselem, amihez éppen kedvem van.
HG: Van divatikonod?
BR: Abszolút oda vagyok a Blondie-ért. Debbie Harry a stílusikonom.
HG: Volt valami fogadalmad 2019-re?
BR: Megfogadtam, hogy türelmesebb leszek, de nem hinném, hogy sikerülne. Meditálni szoktam és podcast-eket hallgatni az önszeretetről. Kedvelem Joel Osteen-t. Ő egy igazi lelkipásztor. De ez spirituális, nem mondja meg, hogy neked miben is kellene hinni. Emellett meditációkat is hallgatok arról, hogy hogyan legyek hálás.
HG: Spritiuális embernek tartod magad? És ha igen, van bármiféle praktikád?
BR: Igen, azt hiszem, az vagyok. Nem szeretnék semmiféle vallást ebbe bevonni, de én nem ítélek el senkit vallás alapján. Az alapján ítélek meg bárkit, hogy hogyan bánik az emberekkel. Szerintem az a fontos, hogy nyitottszívű legyél és elképesztő személyiség, ezek számítanak. De mostanában próbáltam spirituálisabb lenni, de ilyen zsúfolt élettel elég nehéz tud lenni. Leginkább az energiáról szól és hogy fókuszáltak legyünk. Akár hiszel Istenben vagy az energiákban, akár nem, de szerintem a tettek és a gondolatok fontosak, mert azok utol érhetnek.
HG: Milyen energiákat szeretnél, hogy az emberek átvegyenek a zenédből?
BR: Ez nehéz kérdés, mert egy napon annyi különböző energiám van. Az energiám drasztikusan változhat. Szeretném, ha a zenéim által a düh jöjjön át, de a jóféle düh, amit az emberek megragadhatnak és azonosulhatnak vele. Pozitív-dühöt szeretnék. Hogy az emberek tudjanak kiállni magukért, tudod? És nem mindenki fog ezért kedvelni, de nem is érdekel. Egészen addig, ameddig segíthetek az embereknek, hogy azt érezzék, amit én.